A mai távot törölte a rendezőség, több okból, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy a verseny mezőnyének jelentős része a sivatagban rekedt éjszakára. Így "csupán" egy nagyjából 400 km-es aszfaltos etap várt ránk Kiffáig, ahol a túrások is megszállnak este.
Kicsit rendbeszedtük magunkat és a kocsikat, a tegnapi brutál igénybevétel mély nyomokat hagyott mindenkin. Az autót még le is mosattuk, illetve komoly alku után 10 euróért hagyták hogy lemossuk, mivel a srác egy slaggal és a puszta kezével állt neki.
Alkalom nyílt kiszúrni olyan "apróságokat", mint például e teherautó 2001-es német vámrendszámát - amely a kiváltástól 5 napig érvényes. Ez itt belefér.
A tegnapi szakasz teljesítését boncolgattuk útközben, hogy mennyire reménytelennek tűnt este, amikor még a fele hátra volt. És hogy mennyin múlott néha, hogy orrost ugrunk a dűne utáni lisztpuhaságú fehér homokba, vagy tovább tudunk-e menni. Az biztos, hogy a Pajero és a legénység is levizsgázott kitartásból. Azért a kocsi alja megsínylette a történteket, de erre való a kartervédő.
Kiffáig nagyon szép úton autóztunk le, a táj gyönyörű. Forgalom gyakorlatilag alig volt, de minden faluban hemzsegnek a 190-es Mercik továbbra is, Mauritániában ez a népautó.
A táborhelyhez közeledve egybb túrás autó tűnt fel, mintha valamennyivel kipihentebbek lettek volna. Bár ahogy hallottuk, ott az esti bulik miatt nehéz a másnap :)
Este belehallgattunk a kedélyeket borzoló vitákba az élmezőnyben, nem teremt jó hangulatot az ilyesmi. Továbbra sem nagyon tudjuk, hogy hanyadik helyen állunk, valahol a 10-15. környékén. Holnap már Mali!
