Este reménykedtünk, hogy végre normálisan tudunk majd aludni. A kompon nem volt már szabad kabin, így nekiláttunk szerezni egyet. Először a jegykezelő, majd az étterem alkalmazottjait próbáltuk rávenni, hogy adják át nekünk a helyüket némi baksis ellenében, mondván, ők úgyis dolgoznak. Nem jött létre az üzlet, így maradt a kényelmetlen fekvőhely, de legalább végre aludtunk.
Melilla, ahol reggel kikötöttünk, még spanyol terület, de a gázolaj literje már csak 0,6 euróba került. Következő feladat a bejutás volt az afrikai országba. Előzetesen több órás procedúrával riogattak, ám végül könnyebb volt átkelni a határon, mint megtalálni azt. Kaptam marokkói személyi számot, Tibinek már volt korábbról.
Nadorban aztán ízelítőt kaptunk abból, hogy mi vár ránk az elkövetkező napokban. Lepukkant autók, káosz a közlekedésben, és mindenhol rendőrök. Érdekes, hogy 100 km/h-s korlátozás mellett rengeteg helyen mérik a sebességet egy olyan országban, ahol az autók 95%-a nem is képes annyival menni. Viszont térerő mindenhol van, még a hegyekben is. Érdekesség, hogy Marokkóban előbb volt GSM hálózat, mint Magyarországon.
Napközben folyamatosan haladtunk dél felé, Tibi remek catering szolgáltatást nyújtott, nekem csak a vezetéssel kellett foglalkoznom. Először a Csillagok Háborúja-béli táj fogadott, majd 1500-
Ez nem volt túl nehéz, de a túloldalon féltucatnyi gyerek várta az autókat, és azonnal mindennek nekiestek, ami mozdítható. Innen gyorsan továbbálltunk, mielőtt komolyabb konfliktus alakult volna ki.
A hegyekből lefelé végre meghallgattunk egy-két otthonról hozott kazettát, mivel a Pajeroban korhű magnó van. Remek darabokat kaptunk, az egyiken egy 1999-es felvétel van a Danubius rádióból, melyen a reklámok is rajta maradtak. Az évtizedes slágereket például az a szenzáció dobta fel, hogy Torgyán miniszter úr
A napi cél Merzouaga volt, ahol már a dűnék kezdődnek. A holnapi szakasz igen kemény lesz, „mindössze”
