Az előző két hozzászólás feltöltésének körülményeit még nem tudtam leírni. A szerdai szállás "recepciójának" kb. tíz éves számítógépén, francia billenytűzettel (még a betűk is máshol vannak...) sikerült egy óra alatt felszenvedni, de nem volt jobb megoldás. De legalább volt Coca-Cola!
Az előző napi megpróbáltatások után lazább nap várt ránk. A feladatok nagy részét gyorsan megcsináltuk, kettő volt, ahol nem ott voltak, ahová a nyomok vezettek, de az egyiket kitartással, a másikat szerencsével megtaláltuk.
Útközben beszaladtunk egy piacra, az ott kapható eszközökkel akár puccsot is csinálhattunk volna.
Meg kellett keresnünk egy hegyi falut, ahová tanszereket vittünk a helyi iskolának. Tibi folyamatosan osztja a gyerekruhákat, meg mindenféle kis ajándékokat, lassan egész jól elférünk a kocsiban.
Minden feladatot megcsináltunk ma, méltón a csapat nevéhez. A cél előtt összehaverkodtunk három helyi rendőrrel, akik a kősivatagban rakott tűzön pirították a helyi kenyeret, és a rozoga autójuk oldalára barkácsolt tálcán teát is főztek hozzá. Minket is megkínáltak mindkettőből. Sajnos lefényképezni nem hagyták magukat, mivel az szabályellenes, márpedig itt az az első. Egy helyen teljesen le kellett fékezni, az úton átvonuló tevecsorda miatt.
Ma már egy vonalban voltunk Tenerifével, napközben kellett a napozókrém, és még késő este is jó meleg volt. Sötétedésig beértünk a táborba, ahol ma főztünk (mármint Marci főzött, nagyon finomat, mi mosogattunk), és sátraztunk.
Este még elmentem Assába megtankolni a kocsit és a kannákat. A benzinkút mellett volt egy jó kis kocsma, ahová Janival benéztünk. Focimeccs, biliárd, és vagy két tucat fiatal srác. Nem tűnt nagyon késdobálónak, de később kiderült, hogy az itinerben ezt a helyet nem nagyon ajánlották.
Jedi köpenyem – amiben itt majd mindenki jár – még mindig nincs, de rajta vagyok a dolgon. Holnap ismét nagyon kemény nap vár ránk, homoksivatag, az irány Nyugat-Szahara.
