Bár kényelmesen aludtunk, nagyon korán, 4-kor kellett elindulnunk a rajthoz. Azért volt erre szükség, mert a Marokkóból (Nyugat-Szaharából) való ki-, illetve a Mauritániába való belépés nagyjából 6-8 órát vesz igénybe. Még hajnalban átszeltük a ráktérítőt, erről magyar nyelvű tábla is megemlékezik a helyszínen – a Bamako Rally jóvoltából.

A Nyugat-Szaharai feladatokat viszonylag egyszerűen megcsináltuk, és még délelőtt a határra értünk. Ott minden kannát teletankoltunk még olcsóért, majd megkezdődött a PROCEDÚRA. Hihetetlenül bonyolult, több lépcsőben várós, sorbanállós, minden katonának, rendőrnek, határőrnek jattolós dolgot kell elképzelni, és ez még csak a kijutás volt Marokkóból. Ez nagyjából fél háromra le is zajlott, és irány a mauritániai belépés. A kettő között létezik egy elaknásított semleges zóna, amely egyik országhoz sem tartozik, így gyakorlatilag út sincs, viszont szabadon garázdálkodhatnak a pénzváltó-telefonkártyaárus nepperek, egyik ország törvényei sem vonatkoznak rájuk. Az aknásítást számos autóroncs bizonyítja, de a kitaposott nyomon biztonságban át lehetett menni.

Mauritániába bejutni hasonló, várás, jatt, várás, jatt, és hajrá. Fél ötre már meg is voltunk, két pontot kellett megtalálni a sivár tájon. Ahhoz képest, hogy mekkora ország, mindenhol szemét van az út szélén, és mindenhol katonák vannak. De ezek már elég veszélyesnek tűnő urak, akikből simán kinézi az ember, hogy nemcsak cipelik, hanem használják is a gépfegyvert, ha kell. Az utolsó megtalálandó ponton egy önkéntes egyenruhás pénzt szedett azért, hogy lefényképezhessük a megoldást – Mauritánia nem az a hely, ahol pár euróért érdemes vitatkozni, perkáltunk.

Aludni bementünk egy nagyvárosba, Nouadhibouba, ahol elképesztő dolgokat láttunk. A bevezető 2x2 sávos úton mindenhol minden irányba közlekednek, a géppark nagy részét 190-es Mercik teszik ki, de hihetetlen romos állapotban. Vannak olyan autók, amelyeknek se lámpája, se rendszáma, és annyira szét vannak rohadva, hogy nem is lehet tudni, milyen színű lehetett újonnan. A város állítólag elég veszélyes (az itinerből idézek: matrózók, kurvák, zsebtolvajok, illegális kivándorlók rejtőjenői kavalkádja), így nem is merészkedünk ki, kaja, alvás.

Ki kell magunkat pihenni, mert már a hétfői is nagyon kemény sivatagi szakasz lesz, de kedden és szerdán brutális egykori Dakar útvonalakon megyünk majd. Bár meglepően jól állunk, a cél továbbra is a cél, tehát kockáztatni nem fogunk.

Ipi, szuperek a Spyder-cuccok, a kabátok lassan lerohadnak rólunk, a sapkákat folyton el akarják kunyerálni, de csak végső esetben adjuk oda őket! Köszi a bíztatást is mindenkinek J