A reggeli eligazításon (napfelkelte előtt...) alaposan elmondták, hogy borzasztó nehéz és veszélyes lesz a napi útvonal. 400 km-t kell megtenni úgy, hogy csak a végén van egykis aszfalt, de közte sivatag: emberfejnyi köveken át kilométereken, murván, homokban. Plusz aknaveszély, mivel megyünk Nyugat-Szahara felé. Aki elakad, és rásötétedik, azonnal állj. Ezt a kis valamit is az egyik feladat helyszíne mellett találtuk.
A navigáció nem volt nehéz, de sietnünk kellett, és az autókat borzasztóan igénybevették az "utak". A táv felén nem is volt semmiféle út, sok autó akadt el, defekt, vagy futóműsérülés miatt, az egyik csapatnak segítettünk is kereket cserélni. A tetőre rögzített pót-pótgumink lelazult, így fel kellett mászni, hogy visszakötözzük.
Íme egy tipikus feladat: a megadott koordinátán meg kell találni valamilyen feliratot, itt éppen ezt:
Miután átvergődtünk a táv nagy részén, és még egy preiszlám temetőt is megtaláltunk a semmi közepén, leereszkedtünk egy kiszáradt sóstóba, ahol igazán lehetett döngetni. A hírekkel ellentétben viszont mégsem teljesen száradt még ki, a végén át kellett gázolnunk a maradék vízen.
A szállást még világosban elértük, és ma is jól teljesítettünk. Kb. a tizedik helyen állhatunk, de mindig csak másnak este tudjuk meg a tárgynapi eredményt. Most éppen Smarában ülök egy netcaféban, szép nagy város, van nyüzsgés. A férfiak sosem dolgoznak, és minden este focimeccset néznek. (Beni, igazán megmutathatnád nekik, hogy hogyan is kell gólt lőni!!!)
Fáradtak vagyunk, ma végre jut idő a pihenésre. Holnap pedig bár sokat megyünk, de könnyebb nap ígérkezik: Dakhlában végzünk. Talán ott még lesz net, utána viszont Mauritániában még roaming sincs, így majd veszek egy helyi kártyát. Az új számom megadom az illetékeseknek :)
