Reggel ahogy elindultunk, a katonaság minden autó papírját leellenőrizte, mivel az országból való hivatalos kiléptetés még este megtörtént. Maliba ugyanis a zöldhatáron át érkezünk majd - valamennyivel egyszerűbb innen kijutni, mint be.
A túra mezőnyben szuperjó autók és figurák vannak, minden nap buli, zene, aztán másnap ezért vagy azért néhányan alig bírnak elindulni. A legjobban ez a Kacsa tetszett.
Ahogy az aszfaltról letértünk, eldött az ismerkedés a szavannával. Úgy néz ki a dolog, hogy poros utak vezetnek mindenfelé. A falvakból vagy tízfelé. Aztán van amelyik kilyukad egy másik útra vagy faluba, és van, amelyiknek egyszer csak vége. Térkép nincs, a kitaposott ösvények évről-évre változnak.
A feladatok mintegy 30 km-re voltak egymástól, s ez azt jelentette, hogy délelőtt három ilyen hosszúságú murvás raligyorsaságit kellett teljesítenünk a tankokkal. Lobogtunk rendesen, mert igencsak kellett sietni. Aztán egyszercsak életrekeltek a magyar mobiljaink, s ez azt jelentette, hogy Maliba érkeztünk. A falvak jellege is megváltozott, rögtön az elsőben dolgunk volt - rengeteg gyerekruhát és ajándékot hagytunk ott. Nagyon örültek neki! Mindent a chef de village (falu főnöke) oszt el.
Rengeteg gyerek van mindenfelé, a szép színes ruháikon kívül viszont szinte semmijük nincs. Se áram, se autó, se telefon, semmi. Fehér embert is hónapokkal ezelőtt láttak utoljára. Viszont mindig nevetnek, vidámak, és nagyon örültek nekünk :)
Sietnünk kellett tovább. Maliban az első városban lehetett pénzt váltani (a harmadik fajta pénz a harmadik afrikai országban), és vizet, üzemanyagot venni. Minden faluban csődület és tolongás, no meg öröm fogadta az adományokat.
A feketeleves még hátravolt... Hatkor azt hittük, hogy hétre kényelmesen beérünk a légvonalban 30 km-re lévő célba, de kiderült, hogy nem ismerjük még a szavannát. Világosban is gyakorlatilag lehetetlen tájékozódni, sötétben pedig még a helyiek segítségére sem nagyon lehet számítani. Néha megpróbáltuk toronyiránt is, Korera-Kore környékén a jóvoltunkból most van egy-két új ösvény. Egy dombtetőre érve megállapíthattuk, hogy a komplett mezőny a környéken kóvályog. Egy óra múlva beértünk, de ismét alaposan elfáradtunk. Marci remek kaját gyártott, és immár 5 perc alatt állítottuk fel sátrainkat. Volt a környéken skorpió is, de megnyugtattak, hogy ennek a fajtának a csípése nem mindig halálos. Azért alaposan bezárkóztunk estére!
