Korán reggel eligazítást tartott a helyi hadsereg egyik parancsnoka, és egy nagyon fontos helyi ember, Idomou. Ő mindent el tud intézni, messze elér a keze.

A napi szakasz annak ellenére keménynek ígérkezett, hogy az országban lévő biztonsági helyzett miatt egy alternatív útvonalon mentünk. Rögtön egy off-road résszel kezdtünk, amely egy mély homokkal borított részre vezetett. Itt sok autó elakadt, mi nem, viszont segítettünk az egyik elakadt csapatnak.

Később a főváros felé kerültük ki a veszélyesnek ítélt zónákat, ahol elképzelhetetlen állapotok uralkodnak. Szemétkupacok az út közepén, mindenki minden irányba megy, és az autók 70%-a 190-es Merci. Persze nem olyan állapotban, mint amikor 1982-ben Herr Schmidt megvette Stuttgartban, hanem egy kicsit lelakottabb állapotban. A másik véglet a sok eladó drága autó az útmenti telepeken, ahol még az eredeti rendszámot sem vették le az kocsikról.

Délután el kellett mennünk Atarba, a kerülő miatt ma majdnem 1000 km-t autóztunk. Majdnem csak autóztunk volna, ugyanis a Pajero nem kedvelte a mauritániai gázolajat, és nagyobb tempónál elkezdett lassulni. A hiba nem múlt el, így a 119-es csapat visszaadta a reggeli kölcsönt, és segítettek kicserélni az üzemanyagszűrőnket. Azaz mi segítettünk kicserélni nekik :) Köszi Jani! Este még be kellett menni egy kicsit a sivatagba, de megérte, mert megtaláltuk a keresett betűt, ezt:

Hullafáradtan értünk be, ez nem volt jó előjel a holnapi, legeslegkeményebbnek ígérkező szakasz előtt. Viszont elcsíptünk egy remek fotót egy helyi tuaregről. Aki felismeri, írjon! A helyes megfejtők között egy marék szaharai homokot sorsolunk ki.