A befutó napján megpróbáltuk felélni maradék készleteinket, és villásreggelivel vendégeltük meg magunkat. A sok kaja és tea mellé még sütemény is jutott, legalább már tudom, hogy mi zörgött hátul két hétig. A több napja keresett ananászkonzervek viszont továbbra sem kerültek elő...
A tegnapi ajándékozás-adományozás tovább folytatódott, sok - már feleslegesnek ítélt - cuccunkat is odaadtuk. Cserébe remek műsorral kedveskedtek nekünk a falubeliek.
Még mára is jutott három feladat, és mivel délután egyre a célba kellett érni, nagyon kellett igyekeznünk. Útközben elhaladtunk a Niger folyó mellett is.
Még jobban rá kellett kapcsolnunk, amikor kiderült, hogy az egyik ponthoz fel kell mászni Bamako mellett egy hegyre a 38 fokos hőségben, remek szórakozás volt a műanyag Ballack-mezben. A 2009-es Bamako Rally utolsó feladata e mellett a vörös salakos út mellett volt elrejtve, ezt is megtaláltuk.
Innen már a Hotel Salam előtti cél volt a cél, ahová időben be is értünk. Sajnos azonban az elképzelt, és a két hét után szerintem megérdemelt céldobogó helyett egy óriási autópiaccal egybekötött zsibvásár fogadott, még a szálló parkolójába sem fértünk be eleinte. Megjelent az összes helyi nepper, és ment a biznisz. A megmaradt cuccokkal - sátor, hálózsák, lámpa stb - kölcsönösen jól átvertük egymást, és elcsereberéltük, eladtuk őket. Nagy nehezen a lényeg, az autó is elkelt, nem semmi alku után: az elején elképesztő távolságban volt a kért és a kínált ár. Végül az időközben szívünkhöz nőtt Mitsubishiből ennyi maradt:
A szállodában egyébként szabályos közelharc ment az egyébként előre lefoglalt és kifizetett szobákért, Tibi sikeresen vívta meg ezt a meccset is, míg mi az autó eladást szerveztük. Sok papírmunka nem volt: pénz ide, kulcs oda, viszlát.
Este pedig már a díjkiosztó zajlott, a csodás Club Ibiza nevű szórakozóhelyen, amely nagyjából olyan, mint anno Budapesten a Hully Gully volt a kilencvenes évek elején. Kiosztották a különdíjakat, majd végre az is kiderült, hogy ki győzött. Sajnos a hangulatot nagyon elrontotta, hogy a közönség (a versenyzők) felváltva fújolták egymást és a szervezőket, nem hiszem, hogy bárki jó szájízzel távozott volna. Mi végül a 122 versenykategóriás csapat közül a 13. helyen végeztünk, ez elsőre teljesen rendben van. Jani és Marci pár egységgel lemaradtak, de a pontszámítás kuszáságát nézve ennyi erővel akár ők is végezhettek volna előttünk. Együtt csináltuk végig a két hetet négyen, így az eredmény is közös. Remek srácok mindannyian!
